Életem értelme
30.fejezet Gondolkodni
Ryu:
-Ashia asszony! Ashia asszony! - átsietek az ebédlőn egészen Rin édesanyaig, aki egy asztalnál ül. Előtt egy szemdvics de alig egy, két falat hiányzik belőle.
Hangomra felkapja tekintét.
-Mi a baj Ryu? Rinnel van valami? Rosszul van? -pattan fel a székből.
-Igen... Vagyis... Nem, nem! Rin jól van, nagyon is. Felébredt! - újságolom megkönnyebbülve. Még könnyeket is érzek a szememben kicsordulni, akkora teher esett le a vállamról, amikor szerelmem barna iriszeibe nézhettem újra.
-Komolyan?
-Igen! Miami most vele van!
-Oh! Ez magyszerű! - ölel át. - Oh, köszönöm! Köszönöm! Megyek szólok az orvosnak.
-Szólhatok én is ha látni akarja...
-Beszélek én vele! Menj csak nyugodtan vissza hozzá! - lágyan felém mosolyog.
-Rendben, köszönöm! - olyan kedves. - Esetleg megkérdezi, hogy ehetne e valamit?
-Persze!
-Akkor én most visszasietek!
Rin édesanyja bólint én pedig vissza szaladok Rin szobájába. Oh, hála! Hála! Köszönöm, hogy felébredt a szerelmem! Minden rendben lesz! Beszélek vele és kitalálunk valamit! Ez így nem mehet! Valami megoldás kell legyen. Nem dramatizálom túl, nem? Én értem, hogy maffiák de akkor is hogy most löjjék le. Nem!
-És most visszajött? - Rin szobájának ajtajához érek.
-Igen! Úgy tűnik, hogy embereket is szerzett magának és az a célja, hogy elkapjon engem. - hogy mit mondott?
-Hogy... - szó szerint felszakítom az ajtot és dühösen Rinék felé nézek.
-Ki akar elkapni téged?
-Ryu... - Rin meglepődik.
-Ki az aki embereket szerzett, hogy elkapjon téged?
-Mindenki! Azaz, tudod, hogy legjobb harcosként mindenki engem akar, hogy leggyőzzön.
-Igen, ezt tudom! De ez akkor is másként hangzott. Nem így mondtad Miaminak. - maffia... Igen ezt már ezerszer hallottam, azzal együtt, hogy legjobb és leakarják győzni, de ez mégis másként hangzott. Mintha Rin olyans valakiről beszélt volna, aki eddig nem volt itt, azaz nagyon rég.
-Ez csak az... Ryu...
-Rin titkolsz előlem valamit? Miami azt kérdezte, hogy akkor visszajött. Ki jött vissza? Ő lött meg?
-Ryu én...
- Rin! Nem! Hallani akarom! Hallani akarok mindent elegem van belőle, hogy folyton eltitkolsz előlem valamit. Hogy folyton azon aggódom, hol vagy és vajon kitámad meg. Hogy nem lehetek melletted és nem védhetlek meg.
-Ryu, maffia vagyok!
-Maffia! Maffia! Maffia! Mindenki csak ezzel tud jönni... És? Attól nem aggódhatok érted? Nem kerülhetek az őrületbe, hogy kitudja hogy kerülsz vissza hozzám? Nem gondolhatok rá, hpgy bár melletted harcolhatnék, inkább én sérüljek meg mint te? - elé kerülök.
-Ryu, ne mondj ilyent! Nem akarom, hogy megsérülj. Tudtuk, hogy nehéz lesz...
-Képzeld én sem akarok, hogy megsérülj! Szeretlek, Rin! Tudom, hgoy ezt már milliószor megbeszéltük 3s mindezt már elfogadtuk, felvállaltuk. De nincs mit tennem, szeretlek és megőrülök, attól, hogy milyen helyzetekbe kerülhetsz. Nem az erődet kérdőjelezem meg. Ne értsd félre, egyszerűen... Szeretlek és féltelek. - mondandom végére elhalkul a hangom, tekintetem pedig ellágyul. Rin tekintete, szomoruan villan felém. - Khm... Most elnézést ki kell menjek friss levegőre!
-Ryu!
Ahogy az ajtó kinyilik, az édesanyja az orvossal ott áll. Meghajolok, előre engedem, míg én távozok a szobából. Kifakadtam... Nem birtam már tovább. Sajnálom... Tudom, hogy én vagyok itt a gond. Hogy bármennyire is mondtam azt, hogy elfogadtam és tudom, mivel nézek szembe ez nem így van. Valójában, nem tudom. Nem tudom ezt kontrollálni. Ah! Ryu!
Rin:
-Rin! -anyám hozzám szalad és átölel. - Annyira örülök, hogy jól vagy! Mi történt Ryuval? Összevesztetek?
-Csak a szokásos! De elmesélem. Doktor úr, elnézést kérek, hogy hangzavart okoztunk.
-Semmi próbléma. Ashia kisasszony szerencsés, nem ért semmi létfontosságut a golyó, sikerült gond nélkül távolítani. Bár fájdalomra panaszkodhat a következő napokba. Még mai nap bent tartsuk és ha nem merül fel semmi, akkor hazamehet holnap.
-Rendben! Köszönöm szépen! A nővér majd hoz ételt önnek. Ha valamite szükségük van nyugodtan szóljanak.
-Köszönjük szépen doktor úr! - hajol meg anyám, majd az orvos elhagyja a szobámat.
-Rin! - ám rövidesen ismét nyil az ajtó. Bár szívem, más valakit vár, Chull-Moo lép be rajta. - Rin! - átszeli köztünk lévő távolságot majd átölel ő is. - Ah! Többet ne járkálj egyedül, hányszor mondtam már el neked.
-Sajnálom, de jól vagyok!
-Még szép, azért ismerlek ennyivel nem lehet téged elkapni.
Chull-Moo miért reagál ilyen nyugodtan? Így van mindig... Aggódunk, de tudjuk ez mivel jár.
-Kislányom, mi történt közted és Ryu között? - kérdi édesanyám aggódva.
-Kiakadt a történtek3rt mi? Már összeveszett velem is és apáddal is. Nem értem, hogy mit nem tud felfogni
-Chull-Moo! - szólt rám anyám.
-Már elnézést, de nem hiszem hogy rossz dolgot mondok. Első pillanattól kezdve, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Még hogy melletted akar harcolni... Nem bírná. Aki ebbe nincs, nem érti meg és nem is fogja.
-Chull-Moo! - ezuttal Maimi szólt ra. - Ne aggódj, Rin! Lenyugszik és visszajön. - mosolygott felém. - Nem könnyű, egy ilyen idő után.
Ez igaz... Lehajtottam a fejem.
Azon a nap, Ryu nem tért vissza hozzám. Irtam neki üzenetet és hívtam is, de nem reagált semmire. Nagyon kiakadt. Persze, biztos nagyon aggódott értem, de tudta, hogy ez megtörténhet. Én mondtam neki. Hah...
-Nocsak ki készül haza! - épp a cuccaimat pakoltam már másnap dél környékén amikor mögöttem valaki megszólalt. Hayato állt az ajtó fél fának dölve.
-Szia!
-Egyedül?
-Anyámat még reggel haza küldtem, egész este itt volt, ahogy Miamit is. Chull-Moo pedig még este elindult keresni. Ryu pedig... Hát gondolom tudod.
-Nem tudok semmit! Ryut már nem érem el tegnap óta. Azt hittem, hogy veled van.
-Nem éred el?
-Mi történt?
-Hah... Összevesztünk. - leültem az ágyra.
-Kiakadt a történtekért?
-Azért is. De...
-De?
-Nem tudja senki csak Miami és most Ryu sejt valamit. De tudom, hogy ki lött le.
-Komolyan?
-Igen! Egy fiú, akivel korábban edzettem. Visszatért, hogy ismét megküzdjön értem.
- De ha azért tért vissza, hogy megküzdjön veled, akkor miért folyamodik ilyen mocskos trükkökhöz?
-Mert előtte akar játszani! Ennyi! Ryu megtudta, hogy titkoltam előtte és kiakadt, no meg azért is amit mondtál.
-Értem! - leült mellém. - Ryu aggódik, nem könnyű egy ilyet elfogadni.
-Tudom, de mondtam, hogy nem lesz könnyű. Ez az életem része és mindig lesz. Benne van a pakliba, hogy bármi történhet velem. Én... Nem adom ezt fel. Nekem itt kell lennem.
-Persze, megértsük ezt is. Csak idő kell elfogadni. Főleg egy ilyen esemény után. Ne aggódj, Ryu nem tud távol lenni tőled. Vissza fog jönni hamarosan!
Elmosolyodok, majd felsóhajtva a vállára helyezem a fejem. Percekig csak ülünk így ott csendben.
Ryu:
Napok teltek el az eset óta. 3 nap, ma nem voltam suliban. Nem voltam Rinnél. Nem kerestem meg. Azaz, nem úgy, hogy lásson. Távolról lestem a házukat, hogy megbizonyosdjak, jól van és nincs rosszul. Bele sajdult a szívem, hogy nem léphetek oda hozzá és nem ölelhetem meg. Úgy tűnt jól van, végezte a kötelességeit. Szembe kellett nézzek tényekkel. Olyan tényekkel, amikkel azt hittem, hogy eddig tisztába vagyok, hogy felkészültem. Arról szó sem volta, hogy elhagyom Rint. Szeretem, nagyon de nagyon szeretem. Éppen ezért ki kell találnom valamit erre a gondunkra. Meg kell békélnem ezzel? Olyan egyszerűen ezt el kellene engedjem? És félelemben élnem, hogy esetleg a szerelmem egy napon nem tér vissza hozzám? Ah!
-Nocsak, csak nem kidobott a maffia lány? - ez a hang.
-Apa! - egy kávézóba ültem és mint törtem a fejem.
-Azért ezért igazán nem kellene lognod a suliból! - leül a velem szembeni székre.
-Neked ehhez semmi közöd!
-Te hagytad el? Vagy ő hagyott el téged?
-Apa!
-Igaz, ez nem is olyan fontos! A lényeg, hogy megszabadultál tőle. Jobb is ez. Hol vagy most? Hayatonál? Fogd a cuccaid és menjünk haza!
-Nem megyek haza!
-Mi? Anyád aggódik, gyere haza!
-Nem szakítottunk Rinnel, szeretnéd. De ez nem fog megtörténni. Valóban adodott egy konfliktus de megoldjuk. Meg fog oldpdni. Nem hagyom el Rint! Mondd meg anyának hogy jól vagyok!
Felállok a székből és alakarok menni.
-Komolyan azt a lányt választod a szüleid helyett?
-Én nem választok senkit, senki helyett. Te döntöttél úgy ahogy. - mindezt úgy mondtam, hogy nem néztem vissza rá. Elhagytam a kávézót és járni kezdtem az utcán.
Nem hallottam semmit az elmúlt napokba a maffiákról. Ismét csend volt és nem volt mozgolodás. Bár szerettem volna megtudni, hogy ki az aki Rinre lött. Nyomoztam. Jártam az utcákat és igyekeztem kihallgatni a maffiákat, hogy nem e hozzak szóba, nem e derül ki. Szóba, szóba jött. Ám senki sem tudta, hogy ki lötte meg. Az lett volna a legegyszerűbb ha Rinhez mehyek és megkérdem mondja el. Ah! De akárhányszor erre gondoltam mérges voltam és fájt, hogy eltitkolta előlem. Megmakacsoltam magam? Igen! Makacs voltam és egyedül akartam meglldani. Szembe akartam kerülni azzal a valakivel aki a szerelmemet akarja, aki visszajött csak érte. Tudni akartam, hogy ki az. Magánnyomozásba keztem tehát. Esténként az utcát jártam és hallgatoztam. Egyelőre sikertelenül. A barátaim kerestek a telefonomon, de csak annyit irtam, hogy egyedül akarok lenni. Hol szálltam meg? A félre tett pénzemmel kibéreltem egy szobát egy hotelben. Nem mintha sokat használtam volna. Inkább az utcát jártam. Keresve választ, önmagamban és Rinékre is.
Ám mire már feleszméltem 1 hét lenis forgott. Rint nem láttam, nem kerestem. Bár borzasztóan hiányzott. Tartanom kellett magam. Választ kapnom.
-Az ott... Az ott Ryu! Ryu! Ryu! - egyik este mikor parkon mentem keresztül, meghallottam a barátaim hangját. - Ryu! Ryu! De jó látni téged! Mi van veled? Miért nem veszed fel velünk a kapcsolatot? Ugye nem mentél vissza a régi fönőködhöz? Ugye nem megint ott lebzselsz?
-Jól vagyok! Nem! Nem leveredtem semmibe sem bele.
-Miért nem jössz suliba? Miért nem veszed fel a telefonod? Yankuminak is égnek áll a haja.
-Sajnálom, csak időre van szükségem. - hajtom le a fejem.
- Ugye, nem azon gondolkodsz, hogy Rinnel szakits?
-Nem! Dehogyis! Csak fel lell ezt az egészet dolgoznom és...
-Értem! Érthető! Valóban megrázó lehetett a hír, hogy Rint meglőtték.
-De tudod, lehet az lenne a legjobb ha Rinnel beszélnéd meg és nem egyedül törnéd magad. - adja hozzá Tsucchi.
-Igen... De... - ajkaimba harapok.
-Oké, srácok hagyjuk egy kicsit. Nem könnyű Ryunak. - huzza vissza Takeda őket.
-Köszönöm! - tekintek hálásan rá. - Amugy Hayato hol van?
-Hayato? Oh hát... - a srácok össze néznek. Ismerem ezt a pillantást. Nem tudják, hogy most akkor osszák meg e vagy nem.
-Mi van? Miért néztek így egymásra?
-Hát tudod ő... Izé... Amióta kiengedték Rint vele van.
-Hogy?
Rin:
-Nem értem Ryu most akkor a szakításon gondolkodik? - a házunk udvarán ültem, Hayato mellettem. Az elmúlt napokba elég sokat támogattott, amíg azon öröltem magam, hogy hol van Ryu és mit tettem, hogy idenkerültünk. Nem nagyon hallott Ryuról ő sem a napokban. Kereste de annyit irt, hogy egyedül akar lenni. Elment a szülei házához de ott sem járt. Aggódtam érte. Féltem, hogy valaki célba veszi.
-Nem biztos, hogy nem! Csak értsd meg időre van szüksége.
-Tudom, tudom Hayato és ezt már többször is elmondtad. És megértem, én is aggódnék ha Ryuról lenne szó. De akkor is, miért kell kerülni most? Nem tudnánk megbeszélni? Nem értem!
-Sss... - Hayato feláll, hevességembe felpattantam a tornácról. - Nem lesz semmi baj! Megoldhatjátok... - átölel.
Ölelése egész nyugtató. Ezzel nyugtatott egész héten. Persze, nem olyan nyugtató, mint Ryué. De ez is meleg és erős, hogy a valóságba tartason és üzenje nem vagy egyedül. -Ryu még sosem érzett így egy lány iránt, tudta, hogy mire vállalkozik, amikor téged akar. Persze, attól még megdöbbent a kialakult helyzettől. És meg kell magának kapja a válaszait, hogy mindezzel megbékéljen. Nem egyszerű. No meg biztos, hogy rosszul érzi magát, azért is, hogy titkoloztál.
-De csak miatta tettem...
-Na látod, te is félted. Ugyanaz, ő nem szeretné ha te megsérülnél, ő pedig nem szeretné ha te sérülnél meg.
-Igen de nekem ez a környezetem, neki nem.
-Ebben nincs különbség, Rin. Szeretitek egymást, független a környezettől amibe vagytok, aggódni fogtok.
Igaza van.
-De akkor sem értem, miért nem keres? Miért nem válaszol? Ennyire haragsuik azért hogy titkoloztam? Nem is érdekli, hogy a lövés utan hogy vagyok.
Hayato szorosabban ölelt magához. Belekapaszkodtam. Könnyek mardosták torkomat, de nem volt szabad eltörnöm. Meg kell állnom a lábamon, hogy elkapjam azt az idiótát és véget vessek ennek. Hogy visszatérjünk a megszokott élethez. Kívéve, hogy remélem Ryu visszatér hozzám és vele folytathatom. De vissza kell térjen. Kerestem e? Igen! Vártam az iskolánál, még én is elment a házához megfigyelni ha ott van de nem. Hol lehetsz Ryu? Ugye visszajössz hozzám? Jól vagy? Ugye jól vagy! Jól kell legyél! Yankumi nem örült a helyzetnek, el is küldött az iskolától és arra kért hogy hagyjam békén a fiúkat.
-Na de jó! Egyik fiú elmegy és jón a következő. - Chull - Moo ebben a pillanatban lépett be.
