A mosoly

"Annyira izgatott vagyok! El sem hiszem, hogy mégis megtettem ezt a lépést. Néhány nappal korábban még kétkedve néztem a jelentkezési lapot, most meg már a kezemben tartom a repülőjegyeket. Mindig is nagy álmom volt, hogy eljussak Japánban. De sosem gondoltam volna, hogy így fogok. 1 év az anime, a Jpop, a különös étel és kultura világában. Ez hihetetlenül hangzik! Már alig várom! Az életem egy új fejezethez érkezett.  Bár félek tőle, mégis állok elébe. Végig akarom csinálni. Ki akarom próbálni. És mindent bele adok, a legjobbat fogom kihozni magamból. Nem akarok semmit sem megbánni ez idő alatt. Kezemben adódott ez a lehetőség és megragadom. Két kezemmel megragadom és szorosan magamhoz ölelem, megóva minden egyes pillantot és örökre bezárva azokat a szívemben."

Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne külföldre menni tanulni cserediákként? Milyen megimsenri egy új országot, kultúrát és nyelvet? Hogyan boldogulnál? Vagy esetleg már voltál ilyen helyzetben? Nos én nem. De már sokszor lejátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha... vagy mi lett volna ha... Ezt a történet ebből a gondolatból és egy álomból született meg. Remélem, hogy tetszeni fog nektek és titeket is elvisz Japánban csereidákként. Jó olvasást!

Főszereplő mindkettő általám kitalált.

Címe: A mosoly

*Ez lesz a legújabb történetem, ami itt írodni fog. Remélem, hogy tetszeni fog és fel kelltett érdeklődéseteket. Szerettem volna, hogy még ebben az évben ismertessem veletek. :) *

Karácsony 2025

Boldog Karácsonyi ünnepeket! 

35.rész Életem értelme (befejező rész)

Életem értelme

35.rész Életem értelme (befejező rész)

Ryu:

     -Nem, nagyon kimerült. - válaszol a mellettem lévő rendőr, aki Rint fogta. Ez ki? És miért látom az arcán, hogy nagyon aggódik Rinért?

    - Vigyük kórházba! - szólal fel Chull - Moo és fel is pattan.

A rendőr bólint és azonnal karjába kapja Rint.

    -  Kezdjetek rendet tenni a háznál! - szól oda a maffia tagoknak.

Ki ez a fickó? Egy rendőrre, mióta hallgatnak a maffiák?

    -Ryu, gyere! - szól felém, mire meglepődök. Honnan tudja a nevem? - Chull - Moo maradj felügyelni, majd értesítelek.

Ki ez a srác, akire Chull - Moo bár nehezen de hallgat?

    - Menjünk! - tekint ismét rám, mire bólintok és a srácok felé nézek.

    - Én megyek megnézem Miamit! - mondja Hayato.  -Szólj majd, hogy mi a helyzet.

    -Én is veled tartok. - szól Tsucchi, mire bólintanak.

Takeda és Hyuuga pedig azt mondták, hogy utánunk jönnek. Egy fekete mercedes áll a ház előtt már csak.

    - Ryu, ülj be majd Rint az öledbe fektetem.

Beülök a hátsó ülésre, mire néhány percen belül Rin az ölembe kerül. Azonnal, óvatosan átölelem és mélyen beszippantom illatát.

    - Minden rendben lesz szerelmem! - a fickó beül előre és azonnal a gázra tapos.

    - Te jól vagy?

    -Semmi az egész, elmúlik.

    - Sajnálom, hogy így kellett találkozzunk. Tudok rólad egy két dolgot, minek után nyomozó vagyok. Arashi Ashia vagyok, Rin bátyja.

Arashi Ashia? Rin bátyja?! Na most kínosan érzem magam, hogy az előbb mennyire mérge is voltam.

     - Miért...

    - Majd később mindent elfogok mesélni. Legyen egyelőre annyi, hogy tudtam a húgom összekveredett Morioval, aki nem a jóságról volt híres.

    - Lehettél nyomozó? Mármint ne haragudj, de te egy maffia...

    - Maffia voltam? Maffia család tagja. Igen. Nem volt egyszerű. Föleg a sok előítélet, annak ellenére, hogy első voltam az évfolyamomon. De szerencsére a tudás alapját is nézik és bebizonyitottam, igaz kemény áron, hogy itt akarok lenni, azzal, hogy elhagytam a családom. De mindent elfogok mondani, nyugodtan meghallgathatod, hiszen te is a család része vagy már. - a visszapillantoból rám mosolyog.

Hamarosan leparkol a kórház előtt.

   -Vidd be Rint, addig leparkolok és jövők.

Hevesen bólintok, óvatosan karomba veszem Rint és beszaladok a kórházba vele. Segítségért kiáltok. Egy nővér hordágyat hoz, majd eltolják. A műtő előtt falba ütöm kezem. Megint nem sikerült megvédenem. Elkéstem! Pedig már azt hittem, hogy erősebb lettem. Azt hittem hogy...

    -Köszönöm, hogy vigyáztal a hugomra. - Arashi odaér hozzám. Önkinzásomba lecsusztam a földre.

    - Miről beszélsz? Megint elbuktam. Nem vigyáztam rá. Pedig már azt hittem...

    -Nincs amiért magadat hibáztasd! Te is el voltál foglalva és igen jól birtad túl. Volt egy beépített emberem. Morio emberei nem piskoták, te mégis szépen helybe hagytad őket. Rin pedig... Ha mellette is vagy, akkor is arra kér, hogy lépj hátra. Ez a kettőjük csatája volt Morioval. Le kellett rendezzék.

    -Az a Morio ha a kezeim közé kerül! - idegesen felpattanok.

    -Ne aggódj, sok van a rovására. Egy hamar nem fog szabadulni a börtönből.

Úgyis legyen... De ha kijön és utamba kerül vagy Rin útjába esküszöm, hogy megkeserüli.

    -De köszönöm, hogy az elmúlt időszakba Rin mellett voltál és vigyáztál rá. Bár önző voltam, mégis féltettem a nővérem, hogy ha a vezér lesz beszivja ez a világ és elfelejt szórakozni, élni és a sötétséget fogja látni és keresni, hogy verekedjen és hatalma legyen. De amiután megismerkedett veled, sokkal jobban elengedte magát és meglátta, hogy mi is igazán fontos.

    -De mi van azzal a szabállyal, hogy nem lehet külvilági emberrel.

    -Egy pocsék szabály. Tudom én magam is, megszegtem és elfutottam. De ti szembe álltatok egy egész maffia családdal, hogy elfogadjanak és meglett az eredménye.

Arashi jó fej volt. Látom, hogy Rin miért bizott benne annyira, hogy visszajön és, hogy ő nem rossz ember.

    -Ryu, mi történt Rinel... - szaladtak be Rin szülei, de édesanyja szavai elálltak, amikor meglátta, ki áll mellettem. - Arashi...

    -Szia anya, apa! - mosolyodott el szüleire.

Az édesanyja szemei könnyekkel telt meg, majd fia nyakába ugrott.

    - Hol voltál eddig? Miért nem látogattál meg? Jól vagy? Eszel rendesen?

    -Majd ígérem, hogy mindent elmesélek. De most nem ez a fontos. Apa, sajnálom, hogy magatokra hagytalak mindent elfogok magyarázni...

    -Hallottam, hogy segítettél a húgodnak. Jól csináltad! - Arashi úfy tűnt, hogy meglepődik szavain. Majd elmosolyodik és apja felé emeli kezét, kézfogásra, amit apja mosollyal elfogadja.

Ezután elmeséltük, hogy mi történt Rinel. 4-en vártunk hírekre. De a percek csak teltek és hírek nem jöttek. Hayato, Miami és a többiek is bejöttek várkozni hírekre. Egy óra elteltével sem. Ideges voltam... Borzasztóan ideges. Minden olyan jól ment. Akkor most mi lett? Alakulóba volt, minden rendeződött, erősebb lettem, haladtunk előre, kivettem a részem. Boldogok voltunk. Akkor most mi lett?

    -Ryu... - hang hallatára felkapom a fejem és megpillantom apámat és anyámat.

    -Ti meg mit kerestek itt? - közelebb sietek.

    -Hallottuk, hogy valami maffia tagot elfogtak és, hogy Rin kórházba került. Aggódtunk, hogy veled mi történt.

    -Bár látom, téged is elgyapáltak. - szólt hidegen apám.

    - Ha csak sértegetni jöttetek ide, akkor mehettek is.

     - Ne mondj ilyent fiam, mi aggódtunk érted!

    - Én bizony nem. - apám önzően elfordítja a fejét, de ahogy fordítja egy pillantra megakad tekintete Arashin és mintha meglepődne, hogy lássa. Mondjuk igaz, ismeri őt is. De ez nem olyan volt, mint ahogy Rinre vagy a család többi részére néz, ez kicsit más volt.

       - Rin családja? - ebben a   pillanatban a műtőből kilép egy nővér, mire mindannyian köré gyülünk.

    - Hogy van Rin? - kérdem szinte azonnal.

    -Minden rendben a lányunknak? - kérdi aggódva édesanyja. 

Nekem azaz egy perc, amíg a nővér megszólalt egy végtelenségig, hosszúra nyuló percnek tűnt. 

    - Jól vannak! Van egy két erősebb ütése, de hála az égnek nem tört el semmilye és semmi belső vérzése sincs. Felszíni sérülések. Mondhatni csoda!

     - Köszönjük szépen... - mindannyian megkönnyebbülten felsóhjatunk. 

    - Várjon csak, azt mondta, hogy jól vannak? - ér el a tudatomig, hogy mi is volt az első mondata.

      - Igen! Nem tudták, a Ashia kisasszony, gyereket vár 3 hetes.

Elkerekednek a szemeim. Leírhatatlan érzés fogott el, valami nem is tudom... egsztázis futott végig rajtam. Ez tényleg igaz? Szerelemem gyerekünk lesz... Úgy kezdek mosolygni mint a vadalma. Még fel sem fogtam a nővér mondatát, egyszerűen nem is tudom, kavarodnak a gondolataim és érzéseim. Örülök és már azon jár a fejem, hogy mit hogyanc sináljunk. Befejezem a sulit, munkát keresek és... egy gyerek.

     - Komolyan? Ne mondd fiam, hogy a tiéd?

     -De igen!

    - Pff... ez kész katasztrofa! Én... nem is ülök többet itt. - ezzel apám sarkon fordult és elviharzott.

A többiek körém fordultak és gratuláltak. Nyilván ők is kérdezték, hogy hogy érzem magam. De nem tudtam válaszolni. Hogy lehet ezt az érzést leírni? Hogy apa lettem. Szerelmem ébredj fel, hamar, hogy együtt örüljünk!

Rin:

Lassan nyitodik ki a szemem. Fehéret látok mindenhol és gép csipogását a közelből. Majd felrémlenek képek... Morioval harcolok... Morio! Rögtön felülök az ágyon. Vissza kell mennem!

     - Szerelemem...  - ez a hang?

Oldalra tekintek és meglátom Ryut.... óriási kő esik le a szívemről. Azonnal odaszalad hozzám és átölel, szorosan.

    - Jól vagy? Nem esett bántodásod?  

    - Jól vagyok, nem esett bajom. - elhuzodik és arcomat tenyereim közé veszi. - Te, hogy érzed magad?

      -Kissé fáradtan, de ahhoz képest jól. Mennyit aludtam?

     -Egy egész napot!

    -Oh, és akkor?! Morio!

     -Ne aggódj, elfogták.

     -Elfogni? - és ekkor eszembe jut, valaki beszél egy hangos bemondóban, hogy le fogják tartoztatni Moriot, majd meglátom... - Arashi?! Láttam Arashit! Mielőtt elájultam volna... vagy... vagy megint képzelődtem? Ryu...én...

    - Nyugalom! Nyugalom! Nem képzelődtél, valóban ő volt. Itt van ő is.

    -Visszajött? Visszajött? Komolyan? Annyira tudtam! Hol van? Idehivod?

    - Igen! Mindjárt, de előbb el kell mondaom valamit. - Ryu elkomolyodott.

     - Mi történt? Mi a baj? Valamit mondtak az orvosok? Jól vagyok! Nem kell pihenjek.

     -Mondtak valamit az orvosok...

    -Mi? Mit? Ryu ne ijessz, mit mondtak? Valamit eltörtem? De nem érzem. Belső vérzés? Vagy mi az?

    -Nem! Ez igazából egy csodás hír vagyis na... remélem, te is ugyanúgy fogsz érezni mint én. - értetlenül tekintettem rá. - Rin, gyereket vársz!

Szemeim elkerekedtek... egy leírhatatlan érzés hatott végig testemen. Akaratlanul is könnyek bukkantak ki a szememből és a pocakom felé nyultam. Gyerek? Gyereket várok?! Gyerekünk lesz Ryuval!

     -Gyerekünk lesz Ryu!

     -Igen! Igen! Szerelmem gyerekünk lesz! - karjaiba zár és percekig csak úgy maradunk. - Megmondom őszintén aggódtam, hogy esetleg te másképp reagálsz... már, hogy maffia és...

     - Az nem számít! Ez a legfontosabb! Vigyázni fogok magamra, de amíg tudok, amit tudok addig elvégzem. LEgalább ha nem akkor otthonról.

    - Még megtárgyaljuk, hogy mit és hogyan. - nevet fel Ryu, majd megcsókol.

     -Oh, sajnálom, hogy megzavartam a pillanatotokat. 

Ez a hang? Elhuzodom kissé Ryutól és meglátom a rég nem látott bátyám. 

    - Arashi! - átszeli a köztünk lévő távolságot és átölel. Olyan jó érezni a bátyám. Annyira tudtam. Tudtam, hogy visszajön. 

    - Hogy? Miért csak most? Mi ez az egyenruha rajtad?

    - Mindjárt elmesélek, mindent. Csak előbb érekezzenek meg a szüleink is és...

Ebben a pillanatban kopogtak és beléptek Ryu szülei. Mindketten meglepődtünk, de Arashi köszöntötte őket. Ryu édesanyja, jobbulást kívánt. Nemsokára a szüleink is megérkeztek. Mindenki Arashira figyelt.

    - Szeretnék lezárni egy vitát. Egy vitát, ami az Odagiri és a Ashina család között van. És amit már érg le kellett volna zárjak. Nem gondoltam volna, mondjuk, hogy a két család gyereke találkozik és szerelmes lesz. - tekint ránk mosolyogva. - Sajnálom, hogy bele kevertelek ebbe titeket. Na de kezdjük az elejétől. Amikor befejeztem a sulit, szerettem volna tovább tanulni. Nyomozó akartam lenni. Tudom, hogy ez nagoyn nehéz nekünk és azt is tudtam, hogy apa nem engedné, mivel a kötelességgel jönne és, hogy a feladataimra koncentráljak. De valahogy, mégis elakartam intézni, hogy mind a kettő müködjön. Így felkerestem Odagiri urat, aki segítséget kínált nekem, cserébe ha én is segítek neki. Nem volt más kérése, csak, hogy tartsam kordába a maffiákat és ha valaki olyant kell elkapni, segítsek neki. Beiratkoztam a hátatok mögött az egyetemre. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de féltem, hogy arra kértek hagyjam abba. Azt szerettem volna, ha előbb minden egyenesbe megy és ha látom, hogy ez így megy akkor majd elmondom. Egy jó évig ment is a dolog. De aztán ugye kezdődött. Megismerkedtem Emikoval, akibe egymásba szerettünk és... hát eltitkoltam előle, hogy ki is vagyok valójában. De ez nem tartott sokáig, a mozgolodások megindultak, amikor Rine gyre ügyesebb és erősebb lett. Követtek és... megtámadtak, pont amikor Emikoval voltam. Sikerült megmenekülnünk de a hír elterjedt, apa pedig megtudta, hogy kivülállóval járok. Vitatkoztunk... elég sokat. Nehezebben ment az egyetem, nehezebben ment a verekedés, az irányitás... kicsusztak a kezeim közül és döntenem kell, hogy mit is akarok. Nehéz volt a választás őszintén. Szerettem volna veletek lenni, de Emikot sem akartam elhagyni, aki annak ellenére, hogy mi vagyok elfogadott. Aztán volt egy dolog amiért még úgy döntöttem, hogy nyomozó leszek. Odagiri úr, meghallotta, hogy egy Morio férfi, japánban jött, minek után évekig itt hagyta. De sok illegális dolog pletyka szól róla és ki kell deríteni, hogy hol van és mit akar és elfogni. Még a mai napig sem tudom, hogy Odagiri úr miérrt vont be engem is. De elmondta... és bár még volt évem az egyetemről, bele mentem, hogy elvégezzem és segítsek, mert egy alkalommal meghallottam a pletykát, hogy Morio Rint akarja. 

    - Engem?

     - Igen! Mielőtt találkoztatok volna, ő már rég tudta, hogy mi a terve veled. Nem tetszett és én magam akartam elfogni. Csak sajnos hosszabb időbe telt, mint gondoltam volna. Sajnálom. 

    - Nincs semmi baj!

    - Odagiri úr csak segített nekem egész végig, a mai napig mesélt rólad, nekem. Igaz, hogy nem szereti a maffiákat, hogy ők mit tevékenykednek. De elismeri, hogy közösség vagyunk. Nincs köze ahhoz, hogy elmentem. Bár azt hiszem apa egyszer meghallott valamit és azt hitte miatta mentem el.

     -IGen, hallottama mikor egyszer beszélt rólad és, hogy elküld. Nem értettem!

     -Nagyi pedig tudott a dologról, csak sajnos beteg volt. Nincs köze Odagiri úrnak az esetéhez. Valamint az én döntésem volt, hogy a legjobb egyetemen folytassam és az legyek aki lenni akarok és így is támogassalak titeket és a maffiákat. Tudom jól, hogy mennyi gond van a rendőrük és maffiák között. Olyan akartam lenni, aki megteremti a békét és elfogadják egymást. Aki a rendet tartsa de megérti az ügyeket is. Sajnálom, hogy titkoloztam és sajnálom, hogy ennyi ideig elvoltam.

     - Megértem mostmár! Rendkívüli vezér vagy Arashi. Mindent sikerült szem előtt tartanod. Családot, szerelmet és álmod is.  

     -Ez nem íy van, magatokra hagytalak és...

     - De meg volt, hogy miért. És én épp ezért biztam benned. - lassan kiszállok az ágyból, Ryu karját derekam köré fonja, hogy segítsen és a bátyámhoz sétálok. - Köszönöm!

Arashi meglepődik, majd hallom, hogy egy kicsit szipog.

     -Bár, azt hiszem, hogy elgyengültél, már sírsZ?

     -Nem! Én nem! Csak bement valami a szemembe. - tekint el felnevetünk.

     - Azt hiszem, hogy én is bocsánatot kérek, a viselkedésemért. - apám Ryu apjához állt. - Sajnálom!

 Az apja eltekintett egy pillantra. Mindenki várt. Lehet, hogy ő nem...

    - Én is sajnálom, ahogy viselkedtem! De attól, nem tartom jónak amit tesztek. Viszont, ahogy Arashi is mondta, elismerem a közösségeteketm hogy emberek vagytok, akik szeretnek és óvják egymást. - rám tekint, először tekint rám szeliden . Apám és Ryu apja kezet fog.

Minden a legnagyobb rendben. Minden elintéződik! Ezt nem hiszem el! De jó! 

     - De a kérdésem a következő lenne, mit akarnak a fiatalok? Egy gyerek sok felelőség. 

     - Igen, tudjuk! - Ryu szólal meg, megfogja kezemet. - De következő hónapokba befejezem a sulit, munkát keresek és Rin mellett fogok állni. 

    - Én pedig, visszafogom magam, hogy megóvjam őt. Nagyon szeretném ha mellettem állnátok mindannyian.

Mosolyogva bólintottak. Mellettünk van a családom! Kell ennél több?

1 héttel később hazaengedtek. Ryu és én pedig összeházasodtunk. Bár csak egy polgári volt, a szűk baráti körrel. De majd bepótolunk egy jó kis bulit is. Ahogy Ryu is mondta, 3 hónappal később befejezte a sulit. Hamarosan pedig munkát is talált egy autó szerelő műhelyben. Ahol elég rugalmas volt a program így tudott rólam is gondoskodni. Nem mintha nem lettek volna mellettem még 100-an. Vicces volt, ahogy mindenki a vágyam figyelte és minden apró mozdulatamra csak mondta, hogy vigyázzak. Visszahuzodtam. Nem vettem részt őrjáratozásokon és távolról irányitottam. Kimaradtam lassan a harcokból. Nagyapám éttermében segítettem a legtöbbet. Ha mégis valaki belém kötött, nem kellett aggódni, ugyanis azonnal körülöttem termettek többen is védelmemre kellve. Köztük Chull - Moo. Nem hittem volna, hogy még ő is annyira aggodó tud lenni. Miami nagyon izgatott volt, hogy nagynéni lesz, már kis ruhákat nézegetett az üzletekben, pedig még nem is tudtuk, hogy mi a neme. Viszont rá is bekopogott a szerelem... úgy ahogy annak lennie kellett. Tsucchit visszautasította, nemsokkal az események után. Ám Hayatoval továbbra is sok időt töltött és minő meglepő, mintha alakulna most valami kettőjük között úgy igazán. Szerintem hamarosan egy pár lesznek. Arashi haza költözött és megismerhettük párját is Emikot. Aki egyáltalán nem ijedt meg a sok száz férfitól az udvarunkon. Arashi jól megtanította. Folytatta a munkáját, mint nyomozó és ahogy mondta, igyekezett a rendőrők és maffiák között ellenszenvet szüntetni és megértetni egymást. Takeda, Hyuga és Tsucchi elutaztak egyet közösen, úgy döntöttek, hogy mielőtt munkába állnának megnézk a világot. De talán, csak Tsucchi miatt volt, hogy elfelejte Miamit. Hayatoegy edz terembe kapott munkát és sikerült elofgadtatnia magát Miami szüleivel is, minek után látták, hogy mennyit törödik vele. Anyám és apám egyre többet találkozott Ryu édesapjával és édesanyjával, azaz anyosommal és aposommal. Akik elofgadtak és már ők is izgatottan várták az unokájukat. Chull - Moon sokat edzett és vezette a csapatot helyettem. Ügyesen. És nem csak ő, de Ryu is besegít. Folytatta az edzést és ügyes maffia alakul belőle. Én pedig Ryuval boldogok voltunk.. Nem is kellett annyira erőlködnie, hogy ne menjek el. Hallgattam rá. Oké, volt amikor még edzettem az első trimeszte végén, de megbeszéltem a dokival és nem volt gond. Csak aggódott.... rettentően. De nagyon cuki volt! Nagyon, nagyon, nagyon izgatottan vártuk a kislányunkat.

8 hónappal később

     - Hiro! Hiro! - a kisfiúnk békésen alszik az ágyunkban. 

Amióta megszületett, egészségesen hála az égnek tele van véve szeretettel és egyszerűen nem lehet be telni vele. Se én, se Ryu... se az egész család akik vitatkoznak, hogy ki vegye a karjában. Egy angyali fiúcska! Aki bearanyozza az életünket. 

     - Ne kölds fel! Hadd, hogy aludjon. - fogja meg a karomat Ryu. - Addig is lehet egy kis időnk kettőnkre... - ezzel epdig maga fölé huz.

    -Mi? Ne csináld még felkell!

    -Nem fog!

    - Hagyd már, hamarosan ugyis itt lesznek a szüleid és elviszik egy kicsit sétálni. - válasz helyett viosznt megcsókol, erős, szerelemteli csókkal és ugyanezzel a hévvel viszonozom. - Köszönöm! Köszönöm szépen, hogy vagy nekem és értelmet adtál az életemnek. Egy új világot. Te is a fiúnk vagytok az értelem, mely új megvilágítást adott az egész életemnek.

     - Ti is nekem! - ismét csókra hajlunk, de ebben a pillanatbn trappolás hallatszik.

     - Fönők! Rin! Ryu! Gondok vannak a Fumihiko családdal! - kopogtatnak be.

    - Ah... nem hiszem el! - mérgelődik Ryu. 

Hiro is felébred és sírni kezd. Leszállok Ryuról és karomba kapom a fiúnkat.

    - Hamarosan megyünk, készítsd a csapatot! 

Ryu felkell az ágyból, majd megpuszilja a fiúnkat. Hamarosan ismét kopogtatnak. Anyosom az, aki átveszi Hirot.

    - Hamarosan jövünk!

     - Vigyázzatok magatokra!

Megcsókoljuk egymást, majd kézen fogva kiszaladunk, hogy elintézzük a kalamajkát. 

*A kép csak egy AI által generált gép szemléltetés képpen.*

34. rész Az ígért csata

Életem értelme

34.rész 

Ryu:

     - Mi ez az egész Kudo? Te tudod, hogy kik ezek? - förmed fel Hayato. 

    - Hát persze! Már, hogy ne tudnám. Maffia tagok, akik voltak olyan kedvesek, hogy besegítsenek, hogy mind végre tegyünk pontot egymás között... - mosolyodott el. Örült...

     - Nem jó velük szövetkezni!

     - Hogy? Még te mondod? Te, Ryu, akinek a csaja az első és legerősebb maffia harcos? Vagy legalábbis eddig az volt... - halkította le a hangját a végére.

    - Mi? Mit mondtál?  - előbbre lépek. - Ismételd meg amit mondtál!

     - Hát, hogy a ma estétől fogva, a csajod már nem lesz a legerősebb maffia harcos Japánban. Reménykedjünk, hogy bár maffia harcos fog maradni...

     -Mi? Miről beszélsz te szemét?! Mi ez az egész? Rin...

Megakarok fordulni, hogy kiszaladjak a raktárból, de a maffiák már mögöttünk állnak.

     - Nem! Nem! Ryu, neked most itt a harcod. Hagyjad, a csajodra a saját harcát.

Saját harcát? Francban! Ez el volt tervezve. Minket Kudo ide csal és közben Rinéknél is áll a bál... ne! Gyorsan végeznem kell, hogy oda érhessek Rinékhez és segítsek!

    - Fiúk készen álltok? - szorítom ökölbe a kezemet.

Mellettem sorakoznak a többiek és felkiálltunk, majd egymásnak esünk. 

Rin:

Hmm... az útobbi napokban nem érzem valami jól magam. Folyton hányingerem van és szédülök is. Lehet, hogy megint túl erőltettem az edézseket? Idegesít, hogy Morio eltűnt. Nekem ez nem tetszik túl hirtelen tűnt el. Nem lehet, hogy ne adjon. Ez az idegesség pedig, átalakított arra, hogy többet edzek. Bár most már tudom és láttam, hogy számíthatok Ryura is. Nagyon ügyesen fejlött az elmúlt időben. Büszke vagyok rá. És örülök, hogy kibékültek Hayatoval.

      - Elkészítettem a kását!

     -Jaj, mondtam már, hogy ne foglalkozz ilyensmivel.

    - Ugyan már ez nem nagy dolog. Amugyis megígértem Tschinnak, hogy gondoskodok rólad. Rendes srác...

    - Igen nagyon kedves, csak sajnos... én...

     -Nem kell erőltess semmit, az érzéseinket nem tudjuk kontrolálni.

    -Aj, tudom csak... Annyira zavar, Tsucchi egy nagyon kedves srác de én mégis még mindig...

    -Hayato jár a szívedbe? - bólint.

    -Nem tudunk parancsolni annak, hogy kit szeressünk. Ez megtörténik, belénk ivodik és kész. - megölelem barátnőmet. - Na gyere, egyél én addig...

De mielőtt befejezhettem volna a mondatot, megszólalt a telefon. 

-Halo... - de rögtön válasz nem jött helyette reccs... Reccs...

     - Csa - lo- dott vagyok! - ez a hang?

Egészt estemet végig futotta a borzongás. Ez a hang!

    -Morio! - Miami is meghallotta a nevet és mozgolodni kezdett az ágyba.

     -Eljöttem, hogy meglátogassalak de sajnos nem voltál itthon. Jobban is megtaníthatnád az embereidet a vendégek fogadtatására.

    -Mit csináltál? Hol van Chull - Moo? Mi van az embereimmel?

   - Rin... Ne gyereeeee aaaah! - Chull Moo hangja hallatszik fel majd sikitás.

    -Morio hagyd abba! Ne merd őket bántani vagy...

    -Azt akarom én is, Rin. Gyere ide, hogy lerendezhessük amit megígértünk egymásnak és a csapatod rendbe lesz.

Ezzel pedig le is tette a telefont.

    -Rin... Rin...

    -Maradj itt, ki ne jöjj a házból! Én most megyek!

    -Rin! Rin! Vigyázz magadra!

Hát ez volt a terve? Egyből betörnie amikor nem vagyok ott? Miközben haza fele tartok telefononmal Ryu számát keresem. Csengetek.... Csenget... De semmi. Ugye nem? Nem biztos, hogy nem értek haza. Talán csak nem hallja a telefont de... Ugye nem küld senkiket sem hozzájuk? Ah! Végig huzom az ujjam a névjegyzékemen és ismét csengetek, de ezuttal nem Ryut.

    -A segítségedet szeretném kérni. Félek, hogy Ryuék bajba vannak.

Ryu:

Verekedtünk. Ütöttük és rugtuk egymást ahogy éppen értük. Többen voltak, mint mi. Sokkal többen. De nem érdekelt minket. Jól harcoltam, nem is tudom mikor harcoltam ilyen jól vagy ha valaha harcoltam ilyen jól. Az az edzés meghozta az eredményét.

Kudo feje robbant is, ahogy látta ezt az embert leterítem. Vicces volt látni. Mindkét csoport kitartó volt és hangos. Nem csodálnám, ha kintről hallották kiáltásainkat. Mikor közülünk, mikor közülük esett el valaki, majd felállt. Ruháink porosok lettek, sebek hasadtak és lila foltok kerültek elő. De senki nem adta fel.

     -Elég!

Kudo felkiáltott, mire mindenki megállt és rá figyelt.

    -Más modszerekhez folyamodunk. - vigyorodott el majd egy vas csövet vett magához.

Nem kellett kéttszer mondani a többiek is ezt tették és ezuttal ezzel álltak minket verni. Fáradtak voltunk. Leestünk egymás után a földre. Én álltam a legtovább fent, de amikor Kudo mögöttem hátból rám ütött összerogytam. Mindeannyian a földön hervetünk.  Kudo és társai jóízűen nevettek.

Rin képe megelevenedett előttem. Nem! Nem adhatom fel!

    -Nem... Nem Rinhez kell érnem...

Előre nyujtom kezem, hogy előbbre kusszak és erőt vegyek magamon, hogy felállhassak de ebben a pillanatban valaki a kezemre lép és felkiálltok. Kudo az...

    -Mit motyogtál? Nem hallottam. Vagy a csajod akarod? Ne aggódj mert ő is megkapja a magáét Morio mestertől.

Morio?! Hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, hogy ki áll ennek az egésznek a háta mögött. Azonnal oda kell mennem Rinhez. Szerelmem tarts ki!

    -Ah! - ismét felkiáltok amikor Kudo erősebben lép a kezemre.

   -Maradj nyugton! Kinek képzeled te magad? Egy maffia taggal járni. Mikor lettél te ilyen szerencsés?

    -Ah!

    -Ryu... Ryu... Ryu... - Hayato hangját hallom valahonnan fölöttem.

    -Oh, mi van? - Kudo felé néz. - Ryu? Ryu?!

Kudo felemeli a csövet a kezében.

    -Ennyire népszerű vagy!

    -Neeeee!!! - Hayato felkiált. Magam elé teszem a karjaimat hogy amennyire tudjam védjem meg a fejem. Kudo szemei szikrákat szornak.

Várom a csapást... De amikor lendítene robaly hallatszik a raktár ajtajánál. A szívemben felgyulad a remény, hogy Rin és csapat jött el, hogy Morio nem is támadt rájuk. De amikor két ember hátra esik meglátom Yankumit.

    -Hagyd békén a drága diákjaimat!

A szokásos mondatát elejti, majd rá is támadnak. Kudo megpillantja, hogy a maffia tagok visszalépnek.

    -Hova mentek? Mi ez az egész? Ne menjetek el! Várjatok!

De azok biza nem hallgatnak rá. Yankumi elérkezik hozzá és megüti, amitől Kudo azonnal elájul.

    -Fiúk jól vagytok? Mi ez az egész? Rin felhívott, hogy keresselek meg. Kik voltak ezek? Jól láttam, hogy maffia tagok is voltak.

    -Rin felhívott? Jól volt? - bár fáj a kezem és sajognak a porcikáim felszöktem lábra, a szerelmem volt jelenleg a legfontosabb.

    -Nagyon sietett! Mondta, hogy Morio megjelent...

Tudtam... Tudtam.

    -Ryu... - Hayato fél szemmel rám sanditott. Tudta, hogy mire készülök így szinte egyszerre indultunk meg, hogy Ashia család birtokára jussunk.

Rin:

Ahogy beszaladok a birtokunk udvarára megtorpanok. Az embereink nagy része a földön van. Verekednek. Harc van. Minden a kertbe fel van dúlva, összetörve, tornác beholypadva, ajtó betörve. Ez mind mikor történt? Mennyi ideig voltam távol? Elképedve néztem végig, az ismeretlen külföldi maffiák között. Szóval ők az emberei. Ezekről szóltak a pletykák, ők állnak mögötte. És mi vagyunk Japán legjobb maffia harcosai.

    -Na végre! - Morio az udvar közepén előre sétál, kezében egy bör szivar. Chull - Moot maga után hozta az egyik embere. Őt is szépen helyben hagyták.

    -Morio hagyd abba a törést zuzást! Itt vagyok!

   -Mentségemre szóljon, szerettem volna egy békésebb találkozást de az embereid nem nagyon örültek nekem és annak, hogy elmondtam ki is lött le téged. De majd kifizetem a károkat.

    -Elég legyen a beszédből. Álljunk neki!

    -Mindig is szerettem, hogy a lényegre törsz! - kacsint felém, amitől csak kiráz a hideg. - Akkor! Kezdödjön az aminek már rég meg kellett volna történnie.

    -Harcoljunk! De az embereid hagyják békén az én embereimet.

    -Persze! - legyint, mire a külföldi tagok megállnak és körbe vesznek.

    -Fejezzétek be ti is a harcot! - szólok az én embereimre. - Ez csak kettőnk harca.

    -Hogy micsoda? - Chull - Moo megszólal. - Rin! Nem csak a te harcod. Itt vagyunk mi is! Te vagy a vezérünk. Ha te bajban vagy, mi ott vagyunk melletted.

    -Shut up! - szolal meg az aki Chull - Moot fogta és hasba üti.

    -Elég! - kiáltol fel. - Ez egy parancs! Nyugton ültök. Tudom, hogy ott vagytok mellettem, mögöttem és számíthatok rátok. Ezt sosem értékeltem eddig igazán. De ha minden rendben lesz, akkor ezután értékelni fogom és többet nem titkolozok előttetek. - mosolygok az embereimre. - Minden rendben lesz! De ezt a storyt Morioval én kell pontot tegyek. Kérlek benneteket bátorítsatok!

    - Uh... Micsoda nyálas beszéd. Biztos, hogy ilyen érzelgősen le tudsz győzni?

    -Ez nem érzelgés. Ez olyan, hogy tudod van akir számíts, van aki melletted van, akivel jót és rosszat megéltetek, egy család. Mi mind egy nagy család vagyunk. Ami neked nincs. Te ezekre az emberekre csak úgy tekintesz, mint valaki akiket a csatába küldesz, de nekem ez a családom. Akivel felnőttem, akikkel együtt edzek és akikkel együtt töltöm napom, akibe feltétel nélkül megbizhatok.  - Morihoz közeledtem. - Körülöttünk bezárult egy kör.

    -Pfff... Szép... És mi van a kis barátocskáddal? Nem mellette kellene legyél? Elintéztem egy kicsit, hogy ők is szórakozzanak...

Nagyot dobbant a szívem. Bár nagyon is jól tudtam, hogy lesz valami ha feltűnt. Remélem, hogy Yamaguchi - sensei időben érkezett meg.

    -Minden rendben lesz velük! Előbb intézzük el azt amit kell egyszer és mindenkorra.

Ezzel pedig nem tétlenkedtem, neki támadtam. Persze könnyen kikerülte támadásom. De nem torpantam meg. Nem torpanhattam meg. Ezuttal legyözőm, hogy ennek az egésznek pontot tehessek a végére.  Így hát elkezdődött a harcunk.

Rugtam, ütöttem... Rugott, ütött... Idegesitett, ugyanis erősebb volt ő is. Bár nem mintha, nem erre számítottam volna. De én is erősödtem. Erőteljesen hátra rugom.

   -Szép... - ismeri el, de hamar felugrik és ismét támadásba lendül.

A harc eltart. Hosszan eltart. Egy egész órája csak harcolunk... Mindkettőnket megviselt a harc. De egyikünk sem fejezi be. Feladni? Ilyen szót egy maffia nem ismer. Ruhánk poros, testünk sebes... Ám aki megviselt az én vagyok...

Morio meglendíti karját mire kissé megszédülve a földre zuhanok.

     -Hahaha! - nevet fel hangosan. - Azt hiszem Rin, hogy ennyi volt.

    -Rin! - hallom Chull - Moo hangját.

    -Állj! - szedem össze magam és állítom meg, mielőtt hozzám rohanna. - Jól vagyok... - vért köpök ki.

    -Jól vagy? Alig állsz a lábadon. - Morio felállít. - Egész tested remeg. - meglök az embereinek, akik nevetve visszalöknek és ismét a földreesek.

    -Hé! - zördölődnek a saját embereim.

     - Ne csináljatok semmit! - csattanok fel.

    -Rin, te ennyire hülye lettél? Fogadd el, nem tudsz engem legyőzni.

    -Ez... Ez nem így van... - lassan reszketeg lábbal felállok. Nem a legstabilabb támadó állásba állok meg, de legyen. - Le foglal győzni! Pontot teszek a történetünknek, Morio...

    -Hah... Te Rin talán azt kívánod, hogy az életed véget érjen? Nézz magadra! Még pár ütés és összeesel.

    -Menni fog... Menni fog.... Nem fogok meghalni. Morio tudod miért mondtam az előbbi dolgokat? Mert különbözünk. Mert nekem ezek az emberek, akik fontosak. Mert az én életembe van valaki aki az életem értelme. Mert találkoztam valakivel, aki az életemnek még nagyobb értelmet adott, mint eddig valaha.

      - Oh, de romantikus! Gyere, találkozzatok majd a kórházba összeverve!

Felemeli öklét, hogy ismét lesulytson. Ryu szeretlek!  De kivédem azt és ellenállok a lendületnek. Meglepődik. Testemet átfuj az erő. Neki iramodok és kicsavarom a karját.

    -Nem fogsz legyőzni Morio, ezuttal nem!

Ezzel pedig ellököm magamtól a közeli falra támaszkodom, hogy lendületből ugorjak egyet és leteremthessem.

   - Nem fogsz nyerni! Nem nyertél! - szemei szikrákat hánynak.

Felállok róla, és várom, hogy felálljon viszont hiába próbálkozik lábai összecsuklanak erőtlenül.

    -De, igenis nyertem.

Évek óta gyakoroltam ezt a technikát, eddig még sosem használtam. Nem is tudott róla senki, így nem is tudtam ha siekres lesz. De örülök, hogy végül nem hagyott cserben.

     -Nyertem! Így elmehettek. És hagyjátok békén az Ashia családot! Vigyétek a hírt, a legrettenthetetlenebb maffia család mi vagyunk! - fordulok Morio emberei felé akik kissé hátrálnak, az előbbi jelenet miatt.

    -Nem! Nem! Nem! Hogyan? Hogyan?!

    -Mondtam, mellettem vannak valakik akik fontosak számomra. Neked semmi sem fontos magadon kívül!

Hirtelen szirénák hallatszodnak és egy hangosító hangja:

    - Morio Artini le van tartoztatva, lopásért és illegális szerek behozataláért. Jogabán van hallgatni és ügyvédet fogadni.

MindeNki ijedten kapta a fejét jobbra balra. Morio emberei szétszéledtek. Mi nem tudtuk merre. Mit keres itt a rendőrség? Ez a mi házunk, itt nem kellene ebből baj legyen.

    -Nem! Nem tartozhat le, a maffia család birtokán vagyok. - Morio is tudta.

    -De letartoztathatlak, ugyanis ez az én családom birtoka és az ügyek, nem a mostani eseményekkel kapcsolatosak.

Mindenki arca elképest amikor meglátta belépni az ajton a rendőrt...

    -Arashi...

Ő az én bátyám... De ebben a pillanatban elhagyott az erőm és elsötétül minden előttem.

Ryu:

Kétségbeesetten szaladok a birtok felé. Szívem vadul kalapál, gondolataim cikáznak, hogy mi is történik éppen. Százszor vagy ezerszer vagy annál is többször végig mormolom magamban, hogy Jövők szerelmem. Rin legyél jól!  Majd megpillanatom a birtokot. Megtorpanok, ahogy többiek is mögöttem. Rendőrök állnak és kommandosok a birtok előtt. Embereket, azaz maffiákat hoznak éppen ki. Mi ez az egész? Mit keresnek itt a rendőrök?

    -Eresszenek! Eresszenek el! Nincs jogukba ezt tenni! Maffia birtokon vagyunk! - egy férfit hoznak többen is, aki próbál ellenszegülni. Valahogy rögtön bevillan egy név... Morio...

A legszörnyűbb eset fordul meg a fejemben...

    -Rin!

Beszaladok az udvarra. Az udvar közepén egy hatalmas kört pillantok meg. Hangom hallatára kissé ketté vállnak. A kör közepén Chull - Moot pillantom meg, egy rendőrt és valakit a földön. Egész testemen végig fut a remegés. Elindulok feléjük. Ne! Ne légy te! Ne légy te...

De amikor odaérek lábaim összecsuklanak.

    -Rin... Mi történt?! Rin! Ugye nem...

33.rész Érzések rendezése

 

Életem értelme

33.rész  Érzések rendezése

Ryu:

    - Igen! Megbeszéltük, hogy Miaminál találkozunk, de aztán lemondtam, hogy kettesben lehessenek. - meséli szerelmeme miközben magára kapja ruháit.

    - Azt akartad, hogy kettesben legyenek?

    -Hát igen! Tudod, hogy Miaminak tetszik Hayato, így akartam adni egy löketet nekiek, szerintem Hayatonak is meg fog tetszni. 

     - Huh... - kifujom a levegőt. Rin megáll a nagy készülődésben. 

    - Mi az? Mi volt ez a nagy sóhaj?

Azt hiszem, hogy ideje elmondanom neki, ha ő nem vette észre. Mondjuk, na egész pár órával ezelőttig nekem sem jutott eszembe, hogy esetleg lehet ilyensmiről szó. Vagy na valahol mélyen megfordult a fejemben, de nem gondoltam, hogy így kerülök szembe vele.

     - Szerelmem... - megállok Rinel szembe és tenyereim közé fogom az arcát. - Tudom, hogy nagyon sok időt töltöttetek mostanában együtt és hálás leszek neki, hogy nem hagyott magára de... Ahogy az előbb neki kezdtem annak, hogy rajtad veszekedtünk össze... nos... a lényeg az hogy... hogy is mondjam. Hayatonak tetszel.

    -Hogy micsoda?! - Rin szemei elkerekednek. - Nem! Ez biztos, hogy valami tévedés. Csak azért mondod mert mellettem volt az elmúlt időszakban. De nincs amiért féltekenynek lenned, semmi olyansmi nem történt mi csak...

     -Tudom és hiszek neketek! De hidd el, ismerem a bartomat és sosem láttam még így egyetlen lány fele sem. Szóval... tetszel neki. 

Rin nem tudta, hogy dolgozza fel a hallottakat, aráchoz kapott.

    -Ha ezt Miami megtudja... Vagy már meg is tudta? Szerinted már tudja azért volt egyedül kint az esőben? - néz rám kétségbeesetten.

    -Ssss... , minden rendben lesz! - ölelem át. - Megbeszélitek! De előbb menjünk, nézzük meg, hogy mi történt Miamival. Utána minden ki fog derülni. 

Hevesen bólogatni kezd, magához kapja teloját és motorja kulcsát majd kiszaladunk a szobában. 

   - Hé? Mi a,... - ahogy a folyosóra érünk Chull - Moonal futunk össze, aki nem repdes az örömtől, hogy lát.

    - Most nincs időnk, Chull - Moo, Miami kórházba van, mennem kell!

    -Mi? Mi az, hogy kórházba van? 

    -Majd kereslek! - kiáltsa vissza Rin, de csak szaladunk tovább.

Ő pattan fel először a motorra, majd én mögéje. Felzug a motor és sebesen elindulunk a kórház felé, ahová Tsucchi vitte Miamit. A kórházzal szembe kapunk is egy parkoló helyet, azonnal lepattanunk a motorral és beszaladunk. 

 -Jó estét! Nem rég behoztak egy ájult lányt, nem tudja hol van? A neve...
    -Rin... - de ebben a pillanatban Tsucchi jelent meg szomoruan.
Hát persze, ő pedig azt érzi Miami iránt.
    -Tuscchi! Hol van Miami?
    -Ott a 33-as szobába.
Rin azonnal oda sietett. Az egyik nővér épp akkor jött ki.
   -Elnézést kérek, hogy van a pácines?
    -Ön hozzátartozója?
   -Nem én egy barátja vagyok. De kérem mondja el hogy van! Bemehetünk hozzá?
    -Hát...
    -Lám, az Ashia család vezetője. - egy doktor lépett hozzánk. - Meggyógyult a sebed?
    -Dr. Tsuma! - üdvözli Rin. - Igen! Hála az ön segítségének, hamar meggyógyult.
    -Ugyan, ki más segíthetne ha nem én az embereid és magad ellátásában is.
    -Ryu, Tsucchi ő Dr. Tsuma Emiko, mondhatni a családi orvos. Sokat segít a harcaink során, hogy elláson minket és nem néz undorral, ha megérkezünk. - meghajolunk.
    -Segíthetek valamiben?
    -Miamit most hozták be, megmondanad hogy van?
    -Verekedés?
    -Nem esőben volt sok ideig!
Dr. Tsuma a nővérre néz, majd amikor eláll beléphetünk a teremben. A doktornő azonnal kezébe veszi a korlapot.
    -Megfázott, úgy tűnik túl sokáig volt az esőben. Magas a láza. - Rin idegesen tördelni kezdte a kezeit, megfogtam őket. - További vizsgálatokat kell majd elvégeznünk, reméljük, hogy nem lesz tüdőgyulladás belőle.
    -Értem. - bólogatott szomorúan Rin, majd odasétált Miamihoz és megfogta kezét. - Sajnálom! Annyira sajnálom!
Szerelmemhez lépek és kezeimet vállaira helyezem.
    -Nem értem, mi történhetett? Amikor megtaláltad nem mondott semmit Tsucchi?
    -Nem. Épp, hogy hozzá értem, zokogott, megakartam kérdezni, hogy minden rendben de elájult. - eléggé le volt törve ő is, bár miért ne lett volna, hiszen szereti és akit szeretsz azért aggodsz.
    -Elmegyek és beszélek Hayatoval. - jelenti ki Rin határozottan.
    -Veled megyek és erről nem nyitok vitát. 
    -Tsucchi, itt tudnál maradni?
    -Persze! - csillanak fel szemei.
    -Köszönöm!
Rin felém nézett, megfogtuk egymás kezét, majd elindultunk a motorhoz és meg nem álltunk Hayato otthonáig.
    -Nem fogtok ugye megint vitatkozni?
   -Nem!
   -És nem is leszel féltékeny ugye?
   -Ha nem ad rá okot!
   -Csak beszélgetünk.
Bólintok. Elindulunk az épület felé, belépünk, ugyanis az nyitva áll. Az ajtohoz sétálunk. Becsöngetünk. Hamarosan meghalljuk Hayato hangját. Kinyitja az ajtot és fel csillanak a szemei, amikor Rint meglátja, de amikor engem akkor komorabbak lesznek. Ez a reakció? Tényleg nem láttam eddig? Ahogy rá néz.
   -Sziasztok!
   -Beszélhetünk?
Hayato bólintott, majd arébb állt az ajtoból, hogy beléphessünk.

Hayato:

Tehát ismét együtt vannak. Ezért nem volt Rin, ott Miaminál. Mert Ryuval találkozott és újra kibékültek. Örülnön kellene, támogattam őket. Vagyis na, kíveve azt ahogy Ryu viselkedett. De a legjobb barátom, örülnöm kellene, hogy ismét boldog. De mégis... Mégis az elmúlt időszak Rinel. Felszínre hozta azt, amit nem kellett volna. Mégis az elmúlt napok, amiket Rinel töltöttem, olyan érzéseket hoztak felszínre amiket nem akartam, amik mélyen elástam benne. És ha Ryu nem tudja megbecsülni Rint, akkor hát megteszem én!

    -Látom, hogy köztetek minden megoldodott.

    -Természetesen, hiszen szeretjük egymást. - veti oda Ryu kissé hidegebben.

    -Örülök nektek! - szerettem volna ha őszinte vagyok, ha szívből mondom mindezt de részben nem ez győzőtt.

    -Hayato... - Rin felszólalt. - Mi történt közted és Miami között?

    -Semmi. Beszélgettünk, majd hazajöttem.

     -Hayato, kérlek mondd el elejétől. Ugyanis... Miami kórházban van.

Elkerekedik a szemem és nagyot dobban a szívem.

    -Mi?! Miért? Mi történt? Otthon volt. Valaki megtámadta? Küldetésetek volt?

    -Nyugalom! Csak sok időt töltött az esőben, ennyi.

    -Sok időt az esőben... - miért ment ki? Miért ázott? Csak nem... Én vagyok ezért a hibás?

    -Hayato... - Rin közelebb lépett. - Hálás vagyok, amiért az elmúlt időszakban mellettem voltál és támogattál. Hogy biztál benne, hogy Ryu visszatér és vele is beszéltél. Bár ahogy hallom, nem a legbékésebb módon. De köszönöm. Remek barát vagy!

    -Nem vagyok...

    -De az vagy! - Ryu is arébb lépett. - Tudom, hogy felakartad nyitni a szemem, annak ellenére, hogy mit érzel belül, megtetted. A szemed előtt tartottál minket és köszönöm. Bár nem tetszik, az amit érzel...

    -Hallgass! - csattanok fel, most muszáj beszélnie erről? Rin nem kell tudja.

    -Tudom! - Rin a vállamra helyezi a kezét. - Nem kell eltitkold, tudom hogy mit érzel. Köszönöm, de tudod, hogy én Ryut szeretem és mindig is őt fogom. 

Összeszorítom az ökleimet. Persze hogy tudom, mindig is tudtam. Nem is tudom, miért alakultak ki ezek a hülye érzések.

    -Nem kell mondjatok tovább semmit! Értem. És természetesen nem akartam kettőtök közé éket verni. Sosem tenném. Fontos a barátságunk Ryu, számomra egy testvér vagy. - tekintettem jó barátomra aki elmosolyodott és megveregette a vállam. Halovány mosolyra gördült a szám. 

Felsóhajtottam.

    -Miami bevallotta ismét, hogy szeret. Én pedig visszautasítottam. Nem mondtam el, hogy kedvellek téged. Csak egyszerűen visszautasítottam. De nem voltam durva hozzá.

    -Ezt nem feltételeztük.

    -Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen a vége. 

   -Tudjuk! Akkor menjünk vissza.

    -Ha.... Ha Miami felébred szóltok?

    -Persze. - mosolygott Miami.

Nem akartam, hogy ez történjen. Oh, bakker! 

Néhány nap eltelt. A dolgok rendeződni látszodtak. Ryu ismét velünk járt. Bár Tsucchi, neheztelt rám és nem szólt hozzám. Rin és Ryu kapcsolata erősebb lett és boldogabbak is voltak, mint valaha. Ryu tovább folytatta az edzést, határozottabb lett, bárabb és erősebb. Még Chull - Mootól is elismerést kapott. Nagyon bele lendült. Miami pedig 2 nappal később az eset után felébredt. De nem volt bátorságom elmenni hozzá. Csak rá 2 napra, miután Rinékkel beszéltem, hogy még bent van.

    -Te meg mit keresel itt?! - Tsucchi idegesen felállt a székből. Alig hagyta el a kórházat, mióta Miami itt van. 

   -Tsucchi, nincs semmi baj! Magunkra hagynál?

Tsucchinak ez nem nagyon tetszett, de bólintott és elhagyta a szobát.

   - Hogy vagy?

   -Jobban! Már nincs lázam és úgy tűnik, hogy pár nap múlva haza engednek. Bár további pihenést rendeltek el.

    -Az jó! - elcsendesülünk.

Napok óta a tükörbe ezt próbálom, hogy mit mondjak Miaminak. De most amikor itt állok, semmi nem jut eszembe. Huh...

    - Rin tetszik neked? - felkaptam a fejem, mire meghallottam a kérdést. - Tudod miután elmentél, összeállt a kép. Nem is tudom, hogy eddig, hogy hogy nem vettem észre. Ahogy ránézel. Küzdöttél magadban, mert a legjobb barátod szerelme.

Ajkaimba haraptam.

     - Nincs amitől félned. Nem foglak leszidni és nem fogok sírni, azon már túl tettem magam az elmúlt napokban.

    - Miami, te egy csodálatos lány vagy! Bár viszonozhatnám az érzéseimet. Szeretném, nagyon. Mert aki a szerelmed lesz, az nagyon szerencsés lesz. De sajnos ez nem így megy...

    -Ne aggódj, nagyon is jól tudom, hogy ez nem így megy. Nem mi válasszuk, hogy kibe szeretünk bele. És neked sem lehetett könnyű. Sajnálom, hogy rád erőltettem magam.

    -Nem! Dehogyis! Soha nem erőltetted rám magad. Én nagyon hálás vagyok az érzéseidért és a özös pillantokért és remélem, hogy ez a jövőben sem fog megváltozni, szeretném Szeretek veled lenni!

Közelebb léptem és felé nyujtottam a kezem. Miami kissé szomrokásan elmosolygott.

    -Persze! Barátok vagyunk!

   -  Köszönöm! - átöleltük egymást. - Most megyek, mert később találkozunk a srácokkal. Mihamarabbi gyógyulást!

    -Köszönöm...

Elhagytam a szobát, de ahogy becsuktam az ajtót lecsusztam a földre és idegesen bele turtam a hajamban. Tudom, hogy mi történik jelenleg az ajtó mögött. Miami sír. Nem akartam megbántani. Nem akartam! Éreztem, ahogy könnyek szökkenek a szemembe. Ajkaimba harapok. Huh... muszáj volt ezt megtenni, attól, hogy Rin Ryuval van és marad, számomra Miami nem jelent mást. Ez volt a helyes döntés. 

     - Megbántottad?

Felkapom a fejem. Tsucchi az egyik széken ül nem messze tőlem.

    -Azt hiszem.... Sajnálom! De őszinte kellett vele legyek. - feltápászkodom.

    -Tudom. És jól tetted, hogy nem hitegetted tovább.

    -Miami erős, össze fogja szedni magát.

    -Tudom! Képzeld, nem csak te vetted észre, hogy milyen erős lány is.

    -Tudom! - mosolyodok el. - Még haragszol rám?

    -Nem, haragudtam. Csak makacs voltam és fájt úgy látni Miamit.

    - Elhiszem! Köszi haver. Na de megyek Később eljössz az arkadeba?

    -Majd legközelebb!

Bólintok, ekzet fogok Tsucchival majd utamra indulok. Ezt is lezártuk. Megyünk tovább!

Ryu:

2 nappal később Mimait hazaengedték, de otthon pihent az elkövetkezendő napokban. Aminek nem őrült, ugyanis szívesen edzett volna, de amit mondott az orvos azt be kellett tartani. Ám mellette volt Tsucchi, ápolta és vigyázott rá. Hayato beszélgetésével során, Rinnek adta ki a szívét, de azután rendben jött és nem hozodott fel tovább. Hayato pedig magába tarottta, egy két sózt mondott erről és arról is, hogy mit érez Rin iránt. Rendeződni látszodtak a dolgok. Ami volt régen. Azaz, majdnem. Én határozottabb lettem, bátrabb és elszántabb. A célom az volt, hogy Rin mellett fogok állni és ettől semmi és sneki sem tántorít meg. A következő 2 hétben, sokat fejlődtem is. Rin és még Chull - Moo is megdícsért. Ami jó jel. A maffia élet tovább folytatodott nekik, visszaállt az is, a családok közötti harc. Bár Rin furcsálta, hogy eltűnt az az alak Morio, nem kereste többet. Én készen állok vele is szembe szállni. Kerüljön csak a szemem elé.

    - Ah! Végre jó ismét együtt lenni. Be kell valljam haragudtam rátok, elhanyagoltatok!

    -El hanyagolni?

    -Igen! Te, Tsucchi és Hayato. Mindhárman. Hyuugaval már azt hittük, hogy megfeledkeztetek rólunk.

Éppen az Arkadeban mentünk, hogy egyet játszhassunk. Valóban az elmúlt időben ez egy kicsit elmaradt. Én edzettem, Tsucchi, Miamit ápolta, Hayato epdig... rendbe tette magát. 

    - Na ne duzzogj! Mit szólnál, ha randira mennénk? - mosolygott Hayato, mitn régen 

    - Szuper! Tudsz valami láynokat? Momokosok? 

    -Hát persze!

    -Jó! Jó! Benne vagyok!

    -De, hogy fogo elintézni?

    - Megoldom ne aggódjatok! - vigyorodott el. Úgy tűnik, hogy valóban olyan, mint régen. Ezt jó látni.

    - gondolom hárman leszünk. Vagy Tsucchi?

    -Nem köszi! - nézett el zavarba. Szerintem tuti alakul valami közte és Miami között. Ha még nem is szerelem, de közelebb kerültek egymáshoz.

Mosoylgova figyelem a barátaimat. Azt hiszem rendeződnek itt a dolgok és kellemesebb idők elé nézünk.

     -Nocsak! Nocsak! - vagyis majdnem kellemesebb időket élünk. 

   - Kudo...

Kudo Ara High suliba jár, nagyon régóta megy már közöttünk a vita. Ki nem állhassuk egymást. Sokat verekedünk. 

     - Régóta találkoztunk!

    - Mit akarsz? - vetem oda neki.

    -Csak szeretnék egyet veletek harcolni? Ez olyan nagy meglepetés?

A srácokkal dühösen felmordoltunk. Kudo felnevetett, majd jelzett a fejével, hogy kövessük. Összetekintettünk a fiúkkal, majd bólintottunk. Nyujtozodtunk egyet és követtük Kudot. Hát akkor ez az Arkadeos nap kicsit tovább tolodik. De mindegy is, jó egy harcban is tesztelni a mostnani erőmet. Egy raktárba mentünk, ahol egy jó kis csapat várt, barátai és nem csak... ezek...

    - Maffia tagok.... 

Toradora op 1

 

Toradora opening 1

Pre - Parade

Készülj! Kész - Készülődés!

Kicsi lehetek, de félned kell

Készülj! Kész - Készülődés!

Mert, nem számít el foglak kapni.

Pure-purepa, pure-purepa, pure-purepa, pure-gyere és kapj el!

Pure-purepa, pure-purepa, pure-purepa, PI PI POPIPO!!

Figyelned kell rám,

másképp meglátod, hogy többet nem fogsz látni.

Kicsi lehetek, de összetörlek,

olyan kicsi vagy mint egy bolha a tenyeremben.

Örökre vágyom egy erős birtoklásra, műanyag szív (milyen plusz, milyen plusz, de egy minusz is)

De hol itt a móka, ki vitatkozhatna ezzel, nem lenne olyan jó móka, ha mindig én nyernék.

Szerelembe esni keserédes dolog,

Tele van szórakozással és bonyolultsággal, egyszerűen nem versenyezhetsz vele

Aggódni egyfolytában, mindenhol, nehogy elkapjon a hőség.

Szóval, mit gondolsz? Hogyan érzel?

Gyengéd, kedves, különc így látlak téged!

Kiállok, bár kicsi vagyok! Túl kell jutnom rajta.

Őszíntének kell lennem magamhoz, mielőtt visszavonom a dolgokat.

És a fájdalmam elkezd ömleni, a fájdalom, amit már tudsz, előkészülök ezeknek az érzéseknek

Forog körbe a fejem, az érzéseket még nem mondtam ki. Szinte bármire felkészültem!

32.rész Ígéret

Életem értelme

32.rész Ígéret

Miami:

Bumm... Bumm... Bumm... Aj! A szívem majd kigurik a helyéről. Még nem is áll velem szembe de mégis már a szívem, majd kiugrik a helyéről. Nyugalom! Miami nyugalom! Nem, nem lesz semmi baj! Miami nyugi! Mibe mentem bele? Aj! Annyira izgatott vagyok és annyira szeretnék beszélni vele. Remélem, hogy minden jó lesz és jól fog menni. Tudom, hogy volt egy beszélgetésünk korábban és talán nem is kellene nagy reményeket fűznöm hozzá. De... De mégis... 

Ding... Dong...

    -Itt van! 

Rin létrehozta ezt a lehetőséget nem szabad elrontanom. Mély levegőt veszek, az ajtóhoz sétálok, felemelem a kezemet, hogy a kilincsre tehessem. Lenyomom a kilincset és kinyitom. Hayato felém fordul, táskája a kezében log, majd ahogy megfordul vállára dobja. Tekintetünk találkozik és nagy szaltot ugrik a szívem.

     -Szia! 

    -Szia! - percekig csak állunk ott az ajtóban és nem mondunk egymásnak semmit. 

    -Bejöhetek?

    -Öhm, igen persze! Bocsánat! - arébb állok, hogy beléphessen. Ahogy ellép mellettem megcsap férfia illata, mire borzogás fut végig a testemen. 

    -Rin még nem érkezett meg?

    -Nem!

    -A szüleid? Nem fognak hazajönni és leszidni, hogy itt vagyok.

     -Elutaztak, nem jönnek még haza csak vagy 3 nap múlva. 

    -Egyedül szoktál lenni? Sokszor megesik?

    -A takarítónő vagy a gondoknő szokott belépni. 

    -Itt sem vannak és mégis irányítani akarják az éltedet? 

    -Nem feltétlenül irányitani, csak a legjobbat akarják adni. Valami inni valót kérsz? 

    -Most nem köszi!

    -Akkor üljünk a nappaliba le, mit szólsz?

Követett.

    -Oké ez rendben van, de nem választhatja meg más azt akit te szeretsz!

Még mindig gondol rám, érdeklődik felém és aggódik értem. Ez jót jelent nem? Ah! Miami már megint bele éled magad, nem szabad. Csak nyugodtan! Nyugodtan!

Hayato kényelembe helyezi magát a kanapén leülök én is az egyik szélére. Két személy is elférne közöttünk. Vajon ülhetek közelebb?

    - Nem akarják, azt megválasztani akit szeretek.

    -Hát nekem annak tűnik és te pedig túl elnéző vagy... küzdened kellene az érzéseidért! A szerelem nem rossz dolog, nem szabadna senkit sem megtiltani ettől az érzéstől vagy rákényszeríteni, hogy más valakit szeressen. Ezt a szüleidnek is megkell érteni. Jogod van szeretni és jogod van érezni, hogy valaki szeret. - barna tekintete belém vésődött úgy éreztem, hogy a szívem menten elrobban. A világ ebben a pillanatban megszűnt létezni körülöttünk és nem volt más csak ő és én. Hayato... - Bárki örülne ha te szeretndé és ezt fel kell vállalni a szüleid előtt, ha valakit szeretsz.

    -Még te is? - csuszott ki a számon a pillanat hevében.

    -KHm... Miami én... - elszakadt a tekintetemtől én is lehajtottam a fejem.

És itt vagyunk, most újból el fog utasítani... De mielőtt bárhogyan is folytathatta volna a mondatát, megszólalt a telefon. Rin...

    - Ne haragudj! - felálltam és felvettem a telefont. - Haló?

    -Mindent bele barátnőm! Csak ügyesen!

    -Rin, én...

    -Nincs semmi baj, tudom, hogy izgulsz de meglátod, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Elutasított? Mutasd meg neki, hogy mennyire rossz döntés is ez. Hogy beléd tud szeretni ő is. Hidd el, szerintem van esélye! 

Oh, Rin, olyan optimista vagy!

    - Na de menj, ne hagyd sokáig magára! Mindent bele! Szia!

   -Szia! - a telefonomra meredek ami lassan kikapcsolodik. 

    -Rin volt az? Minden rendben vele? - állt fel mögöttem Hayato.

    -Igen, igen! Csak valami közbe jött.

    - Oh, értem. DE valami sulyos? A bandák?

    - Nem, nem! Csak valamit le kell ellenőriznie. 

    - Ne menjünk segíteni?

    -Nem! Azt mondta, hogy Chull - Moonal elég a feladatra.

    - Oh, értem! Akkor talán nem is zavarok tovább...

    -Nem maradnál még egy kicsit?! EGy kicist beszélgessünk...

    - Miami én...

    -Nem kell arra ogndolj! Ha neked kényelmetlen ne gondolj az érzéseimre... de kérlek, ne lökj el magatól. Hadd beszélgessünk úgy ahogy az előbb, úgy ahogy régen. Kérlek! 

Hayato megsajnálva néz rám. Ez nem olyan érzés amit látni akarok a szemeiben. Oh... mit tegyek? Tényleg van esély, hogy Hayato meggondolja magát? Hogy érzései alakuljanak ki felém?

    - Rendben! Beszélgessünk! - barátságosan elmosolyodik. Bólintok és visszaülünk a kanapéra.

Rin:

Nos, mindent bele barátnőm! Tekintek a kiszunnyadó telefonomra. Remélem, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogy nem kellene bele üssem az orrom, de szeretném ha boldog lenne a barátnőm. És Hayato is megérdemli. Oké lehet, hogy most nem érez semmit, de szerintem kialakulhat közöttük még. Találnának. Van esély rá, én úgy látom. Az emberek érzései változhatnak. Amugy meg szerintem tetszik neki Miami csak még magának sem akarja bevallani. Ahogy óvja és segít neki. KEdves oké, de szerintem ott van valami a háttérben. Amúgyis mi gond lenne ha Miami még próbálkozik egy kicsit? Szerintem semmi. Lehet tényleg felbérednek az érzései. Attól, hogy küzüdnk valaki szerelméért nem vétek. Küzdeni a szerelemért... Ryu...

    - Rin... - éppen a városban sétáltam, kiszellőztettem a fejem és gondoltam körbe is nézek egyet, amikor egy hang megcsapta füleimet.

Borzongás futott végig a testemen, remény gyuldt a szívemben. Egy olyan hang, amit már hetek óta várok, hogy újra halljak. Felemelem a fejem, hogy szembe nézhessek az illetővel. 

    - Ryu... - megkönnyebbülés sóhaja hagyja el ajkaimat, szemeim könnybe lábadnak. 

Látom arcán, ahogy ő is örül a találkozásunknak, ahogy neki is egy kő esik le a szívéről. Beszélnünk kellene, mondanu kellene egymásnak dolgokat, de ebben a pillanatban egyikünknek sem jön ki semmi szó az ajkain, csak egy mosoly és elindulunk egymás felé, hogy a távolságot szűkítsük, hogy egymás karjaiba borulhassunk. Erősen szorítttom, hogy el ne tűnjön a szemem elől és bele bujtam amennyire csak tudtam a karjaiba. Érezni karjait, teste melegét és férfias illatát, a világ egyik legjobb dolga... oh és persze ne felejtsük el ajkai ízeit, ami rögtön ezután következett, hogy ajkaink táncba kezdjenek és szerelmünk ismét egymásra találjon. Nem kellettek ide szavak, nem kellett itt egymást okolni és bocsánatot kérni, elég volt az, hogy mennyire éreztük, hogy hiányzott a másik és mennyire szeressük.

    - Jól vagy? - amikor percekkel később elválltunk, megláttam ahogy az ajka felhasadt. - Ki tette ezt veled? Mi történt?

    - Jól vagyok! Semmi gond, csak egy kis összetűzés Hayatoval.

    - Hayatoval? Miért? Mi történt köztetek?

   - Majd, később elmondom, de most kérlek élvezzük azt, hogy újra együtt vagyunk és tarthatlak a karjaimba. - ismét megcsókolta ajkaimat.

    -Rendben. Gyere, menjünk haza ott majd nyugodtan beszélgethetünk. 

Ryu bólinottt, megsimogatta az arcomat, majd kézen fogva haza sétáltunk. Jelenleg otthon nem igen tartozkodott senki, minenki kint volt a városban. Ez már szokásos volt, ahogy keresték, hogy ki lött meg. Nem mondtam el még a csapatomnak, hogy tudom ki volt. Az az illető pedig nem jelentkezett azóta.

Ryuval beléptünk a szobába, majd leültünk egymás mellé az ágyhoz. Percekt teltek el, amiket néma csend követett. 

    - Ryu én nagyon sajnálom, hogy titkoloztam előtted, nem akartam, hogy veszélybe kerülj. Tudom, hogy önző ez a kérés, főleg, úgy, hogy felvállaltuk a kapcsolatunkat és meg is beszéltük, hogy erősebb leszel. És ne haragudj rám, hogy ilyen veszélyes életet élek. Szeretnék többet adni, de nem szakadhatok el ettől a világtól, szükségük van rám. És tudom, hogy nehéz kérés el, de nem tudlak elengedni, szóval kérlek Ryu nem maradnál mellettem?

Ryu eltekintett majd egy erőltetett nevetés hagyta el ajkait.

    -Te kérsz bocsánatot, miközben nem tettél semmi rosszat csak az életedet folytattad. - kezeim közé veszi arcát. - Nagyon sajnálom, hogy nem álltam melletted rendesen, ahogy kellett volna. Hogy folyton azt mondtam, hogy jól vagyok és megvédelek, de közben a szívem mélyén nem tudtam még teljesen elfogadni azt, hogy az életed bajba van és nem tudlak megvédeni. Megőrjített ez a gondolat. Magamra voltam mérge, de rád vetítettem ki. Persze, az is zavart, hogy nem mondtad el, van egy olyan személy az életedben akitől félsz. De én vagyok a párod és éreznem kellett volna, hogy van még valami. 

    - Ryu...

   -Nem! Ez az én hibám volt, ne haragudj rám! És ne haragudj rám, hogy ennyit kellett várj értem! Szerettem volna erősebben visszatérni hozzád, olyannak aki méltón melletted állhat.

    - De méltón állsz mellettem! - megpuszilom az ajkát. - Szeretlek!

    -Én is szeretlek! És többé nem fogom elengendi a kezed! Erősen fogom és melletted állok, hogy ne sérülj meg és megmutassam, hogy engem se kell félts. 

    - Ryu ez a világ...

    -Ahol te vagy, ott vagyok én is! Ami a te világod, az az én világom is. Első pillanattól kezdve, amikor találkoztunk a két világunk egyesült és már nem tudtunk ebből kilépni. Bár nem is akarok.

Elmosolyodott, ahogy én is. Összeérintettük a homlokainkat. Majd egy fél percbe telt, hogy csókba forrjunk össze. Szeretem, annyira szeretem Ryut!

Miami:

     - Azt hiszem, hogy nekem mennem kellene!

    -Máris?! De, talán... talán játszhatnánk valamit? Egy videójáték? Vagy társas? Esetleg uszni egyet kint?

    - Már kezd elég hűvös lenni kint!

    - Ez igaz...

Az elmúlt órákban beszélgettünk, egész kellemes, egész jó. Majdnem olyan, mint régen. De nem teljesen. Próbáltam közeledni, viccelődni, kicsit megérinteni, de nem reagált semmit. Udvarias volt, nem több. Mi tudnék tenni? Mit kellene tegyek? Nem értem! Hogy kellene felkelltsem az érdeklődését Hayatonak? Nem mintha, annyira akartam volna, de régebb a fiúk jöttek hozzám, megkérni, hogy legyek a barátnőjük, nem én. Mit nem tettem? Mit tegyek? Minden amit eddig eldöntöttem, most úgy éreztem, hogy percek alatt eloszlik és nincs semmi ötletem.

    - Akkor táncoljunk, mit szólsz? - a lejátszohoz lépek és megnyomom a start gombot majd mozogni kezdek a zenére. Vissza táncolok Hayatohoz és megfogom a kezeit.

    - Yeee! - táncolunk, azaz csak én, ő nem mozdul meg.

Majd nemsokára én is megállok a táncolsában, amikor szemeiben ismét sajnálat villan fel. 

    - Miami, ne haragudj rám! Nagyon rendes lány vagy és kedves, gyönyörű és tényleg szerencsés lesz a férfi akinek párja leszel, de én nem érzek ugyanúgy feléd.

    - De... de... az...

    - Ne haragudj rám! - lassan elengedi a kezem, majd elveszi a táskáját és kisétál a házból.

Én pedig ott maradok, teljesen lefagyva a zene boldogabban szól, de az én szívem darabokban. Összecsuklik a lábam, lehuppanok a padlóra, könnyeim pedig utat törnek maguknak. Ennyi volt? Ez volt a végleges visszautasítás? Nincs esélyem nála? Miért? Miért?!

Rin:

Csókunkat, hirtelen egy mennydörgés zavarja meg, mire elszakadunk egymástól.

    - Ssss... minden rendben, nincs semmi baj!

Elmosolyodok...

    - Tudod, amikor itt vagy mellettem már nem félek.

    - Itt maradok! Nem is kell, soha többé!

Átöleljük egymást.

    - Eszedbe jut ilyenkor neked is az első éjszakánk?

    - Amikor hazavittél és ott kellett töltsd az estét?

    -IGen! Nem is gondoltam volna, hogy akkor megkérsz maradjak ott. 

    - Már akkor megigéztél és nem akartam elszakadni tőled, tölteni akartam még veled egy kis időt.

    - Azt hiszem én is...

    -Azt hiszed?

    - Jól van, na! Talán nekem is felkelltetted az érdeklődésemet.

    -Talán?! Te kis... - ezzel pedig elkezdett csiklintani.

    - Ryu! Ryu! Ne!

Nevettünk, önfeledten nevettünk, mit hetek óta annyira vártunk. Percekkel később, amikor megálltunk Ryu fölöttem volt, barna szemei vággyal teli, ahogy az enyémek is. LAssan közeledtünk egymás felé, míg ajkaink össze nem fortak. Kezeim elkezdtek kalandozni a hátán, míg az ő kezei is felfedező útra indultak. A viszonlátás öröme, az ígérte, hogy nem engedjük el egymást mind egybe gyűlt és vággyá alakult egymás felé és törhetetlen szerelemmé. 

Mire már észbe kaptunk, Ryu polója a földön hevert, ahogy az enyém is. Ryu felkapott majd leült velem az ágyra. Lassu mozgatásba kezdtünk. Majd hirtelen megállt és Ryu rám tekintett. Ugyanaz a tűz égett benne, mint bennem, ugyanazt akartuk és ő pedig udvariasan engedélyt kért. Válasz helyett csak szenvedélyesen megcsókoltam és ezáltal pedig kiteljesedett a szerelmünk és erősebbé vállt. 

     - Szeretlek! - suttogta egyfolytába a fülemben és én is örömmel viszonoztam a vallomását.

Minden a legszebb volt, Ryu nagyon gyöngéd volt velem és egyszerűen fantasztikus volt. Nem is találok szavakat hozzá. Az ágyban pihentünk, Ryu mellkasát simogattam, míg ő karjával ölelt. Majd tekintetem ismét a sebére került. Visszatarotta a fájdalmát, pedig biztos, hogy fájt.

    - Elmondod, hogy min veszekedtetek Hayatoval? - óvatosan megsimitom a sebet.

    - Ne aggódj, nem fájt! Meg sem éreztem.

    -Nem ez volt a kérdésem, hanem, hogy min veszekedtetek Hayatoval. 

Eltekintett.

    - A legjobb barátok vagytok, mi történt? 

    - Nálunk is lehetnek még nézet eltérések.

    - Milyen nézet eltérések? - kissé fenebb emelekdtem, hogy szemeibe nézhessek.

     - Huh... rajtad!

    - Rajtam?

    - Igen! Rajtad vitatkozttunk.

    -Jaj, Hayato, mondta, hogy egyedül vagyok és azon...

    - Majdnem.

    - Mi? Mi történt akkor?

De mielőtt azonban Ryu megválaszolta volna kérdésemet, megszólalt a telefonom. A kijelzőn...

    - Tsucchi?

Ryu szintén felemelkedett a név hallatán. Felvettem a telefont és kihangosítottam:

    - Szia! Ne hargaudj, hogy megzavartalak Rin.

    -Szia, semmi gond! Történt valami?

    - Miami, elájult.

    -Mi?! Mi az, hogy elájult? Hol vagytok?

   - Itt találtam a parkba, sírt keservesen, mire megakartam kérdezni, hogy mi a gond arra elájult. Viszem be a kórházba, de gondoltam szólok.

    -Rendben! Jövők én is!  Szia!

Ugrok is ki az ágyból, ahogy Ryu is.

    -Nem értem, hogy mit keresett kint? Hayatoval kellett volna lennie.

    - Hayatoval?